Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2013.01.17

Maus György: A mobilitás fenntarthatósága- globális kihívás

A közlekedés alapvető jelentőségű a gazdaság és a társadalom számára A mobilitás létfontosságú a belső piac működéséhez és az utazási szabadságukkal élő polgárok életminősége szempontjából. A közlekedés gazdasági növekedéssel és munkahelyteremtéssel jár: fenntarthatónak kell lennie, figyelembe véve az előttünk álló kihívásokat. A közlekedés globális rendszer, ezért a hatékony intézkedés szoros nemzetközi együttműködést feltételez.

Földrészünk jövőbeli fellendülése attól függ állítja Maus György, hogy mindegyik térsége képes lesz-e a világgazdaságba való teljes mértékű és versenyképes integrálódásra. Ebben döntő lesz a hatékony közlekedés szerepe. Az európai közlekedés válaszúthoz ért. A még mindig előttünk álló régi kihívások újakkal egészültek ki.
 
Sok még a teendő a közlekedés belső piacának teljes megvalósításáig, egyelőre ugyanis még jelentős szűk keresztmetszetek és egyéb akadályok vannak. Ismét foglalkozni kell e kérdésekkel: azzal, hogy a polgárok utazási igényeinek és gazdaságunk árufuvarozási szükségleteinek hogyan tehetünk fokozottabban eleget, úgy, hogy eközben az erőforrásbeli és környezeti kötöttségeket is még idejében számításba vegyük. Európa keleti és nyugati részeinek közlekedési rendszereit olyan egységbe kell forrasztani, amely teljes mértékben tükrözi a földrész közlekedési igényeit.
 
A következő évtizedekben a kőolaj egyre szűkösebben, egyre bizonytalanabb forrásokból lesz beszerezhető. Ahogy a Nemzetközi Energiaügynökség a közelmúltban rámutatott, minél kevésbé sikeres a világ a szén-dioxid-mentesítésben, annál nagyobb kőolajár-emelkedésre kell számítani. Az Európai Unió 2010-ben mintegy 210 milliárd EUR összeget költött kőolajimportra. Ha nem rendezik a kőolajfüggőség kérdését, ez súlyosan érintheti polgárainak utazási lehetőségeit, valamint gazdasági biztonságukat is, és végzetes következményekkel járhat az inflációra, a kereskedelmi mérlegre és összességében az uniós gazdaság versenyképességére nézve.
 
Ugyanakkor az Európai Unió a nemzetközi közösség egyetértésével a világ üvegházhatású gázkibocsátásának jelentős csökkentésére szólított fel annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás ne haladhassa meg a 2 °C-ot. E célkitűzés eléréséhez az Európai Uniónak 2050-ig 80–95%-kal az 1990. évi szint alá kell csökkentenie kibocsátásait, ha egyébként a fejlődő országok csoportja megteszi a szükséges csökkentéseket. Elemzések szerint, miközben más gazdasági ágazatokban komolyabb csökkentések érhetők el, a közlekedési ágazatban – amely jelentős és még mindig növekvő forrása az üvegházhatású gázkibocsátásnak – az 1990. évihez képest 2050-re legalább 60%-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázkibocsátást. 2030-ig mintegy 20%-kal kell a közlekedés üvegházhatású gázkibocsátását a 2008. évi szint alá csökkenteni. Mivel az elmúlt két évtizedben jelentősen megnőtt a közlekedésből származó kibocsátás, az még így is 8%-kal meghaladná az 1990. évi szintet.
 
A 40 évvel ezelőtti nagy kőolajválság óta – a műszaki fejlődés, az energiahatékonyság költséghatékony javításának lehetőségei és a politikai törekvések ellenére – alapvetően nem változott a közlekedési rendszer. A közlekedés energiahatékonyabb lett, de az Európai Unió közlekedése még mindig jelentősen – energiaszükségleteinek mintegy 96%-a erejéig – függ a kőolajtól és a kőolajtermékektől. A közlekedés környezetbarátabbá vált, de növekvő volumene miatt továbbra is jelentős zaj- és légszennyezést okoz.
 
A gépjárművekben és a forgalomirányításban alkalmazott újszerű technológiáknak kulcsfontosságú szerepe lesz abban, hogy kevesebb kibocsátással járjon a közlekedés. A mobilitás fenntarthatósága globális kihívás. A késedelmes intézkedés vagy az új technológiák bevezetésében tanúsított túlzott óvatosság visszafordíthatatlan hanyatlást eredményezhet az közlekedési iparban. Az Európai Unió közlekedési ágazata fokozódó versenynek van kitéve a gyorsan fejlődő közlekedési világpiac részéről.
 
Számos európai vállalkozás áll a világ élvonalában az infrastruktúra, a logisztika, a forgalomirányítási rendszerek és a közlekedési eszközök területén – mivel azonban a világ más térségeiben óriási, ambiciózus közlekedés-korszerűsítési és infrastruktúra-beruházási programok indulnak, az európai közlekedési ágazat versenyhelyzetének megőrzéséhez nélkülözhetetlen a további fejlesztés és beruházás.
 
A mobilitás egyik meghatározó tényezője az infrastruktúra. A közlekedésben nem lehet jelentős változást elérni megfelelő hálózat és annak intelligensebb hasznosítása nélkül. A közlekedési infrastruktúra-beruházások általában kedvezően hatnak a gazdasági növekedésre, jólétet és munkahelyeket teremtenek, élénkítik a kereskedelmet, javítják a földrajzi megközelíthetőséget és növelik a lakosság mobilitását. A beruházások tervezésénél a gazdasági növekedést előmozdító hatás maximalizálására és a negatív környezeti hatás minimalizálására kell törekedni.
 
A torlódások – különösen az utakon és a levegőben – jelentős gondot okoznak, és veszélyeztetik a megközelíthetőséget. Ezenkívül a közlekedési infrastruktúra fejlettségében eltérések vannak az Európai Unió összeköttetésre váró keleti és nyugati részei között. Az infrastruktúra finanszírozása egyre jobban terheli a közforrásokat, és újfajta megközelítésére van szükség a finanszírozást és az árképzést illetően.
 
Új irányt kell szabni a fejlődésnek
 
A közlekedési rendszer azonban még nem vált fenntarthatóvá. Nyilvánvaló, hogy a következő 40 évben a közlekedés fejlődésének új irányt kell vennie. Ha minden marad a régiben, a közlekedés kőolajfüggősége alig valamivel csökkenhet 90% alá , a megújuló energiaforrások aránya pedig csak kevéssel haladhatja meg a 2020-ra célul kitűzött 10%-ot. A közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátás 2050-ben egyharmaddal haladhatja meg az 1990. évi szintet. A torlódások költsége 2050-ig körülbelül 50%-kal nőhet. Elmélyülhet a központi és a peremterületek megközelíthetősége közötti szakadék. Tovább nőhet a balesetek és a zaj társadalmi költsége.
VK