Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.03.22

A gyalogos közlekedés gazdasági értéke

A kanadai Victoria Közlekedéspolitikai Intézet nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya* rámutat arra, hogy a hagyományos közlekedéstervezés során rendszeresen alulértékelik a nem motorizált forgalom mértékét és társadalmi jelentőségét, ezért a megérdemeltnél jóval kevesebb figyelmet és erőforrást szánnak feltételeik javítására. A közúti járműforgalmat támogató döntések (például magas megengedett sebesség, széles utak, nagy parkolók kialakítása) ráadásul általában megnehezítik a gyalogosforgalmat.
A gyalogos közlekedés gazdasági értéke című tanulmány szerzői a döntések jobb megalapozása érdekében munkájukban sorra veszik a gyalogos közlekedésben rejlő gazdasági értékeket és felmérésükre módszereket javasolnak. A hagyományos közlekedéstervezés során a gyalogosforgalomról alig gyűjtenek adatokat. A nem motorizált közlekedés elhanyagolására több magyarázat is adható.
  • Sokkal nehezebb mérni, mint a járműforgalmat, és feltételeinek értékelése is jóval bonyolultabb.
  • Utaskilométerben mérve mindössze 5 százalék körül alakul a gyalogosforgalom súlya.
  • Olcsósága miatt nincs mögötte szervezett háttéripar, amely fontosnak tartaná feltételeinek javítását.
  • A bevásárlóközpontokban és repülőtereken nagy körültekintéssel igyekeznek megkönnyíteni a gyalogos közlekedést, az utca emberére viszont – sokszor gazdaságilag vagy társadalmilag hátrányosabb helyzetben lévén – korántsem fordítanak akkora figyelmet a közlekedéstervezők.
  • A közlekedéstervezők egy része úgy gondolja, hogy a gyalogosokat nem kell félteni, hiszen gyalogolni akár az út szélén is lehet. A tapasztalatok szerint viszont a barátságtalan körülmények visszatartanak a gyaloglástól.
  • Elősegíti a gyalogos közlekedés helyesebb megítélését, ha hatásait gazdaságilag értékeljük. (Az alább leírt különböző kategóriák között vannak átfedések.)
Torontó önkormányzata tavaly októberben Gyalogos Karta címmel elfogadott egy dokumentumot, melyben elismeri a gyaloglás óriási társadalmi, környezeti és gazdasági értékeit, valamint körvonalazza a gyalogosokat érintő fejlesztések elveit és a város teendőit (www.city. toronto.on.ca/pedestrian).
 
A gyalogos közlekedés gazdasági hatásai
 
1. Az úticélok elérhetősége és a közlekedési költségek
A gyalogos közlekedés feltételei befolyásolják a társadalmilag fontosnak ítélt úticélok (létfontosságú szolgáltatások, iskola, munkahely) elérhetőségét. Egyes hátrányos helyzetű embercsoportok gyakorlatilag elszigetelődhetnek a nem megfelelő körülmények miatt. Mint láttuk, a távolságot tekintve napi utunknak átlagosan mindössze huszadát tesszük meg gyalog, a közlekedésre szánt időnek viszont körülbelül negyedét töltjük gyaloglással. Éppen ezért például egy gyalogos átjáró kialakítása a helyi boltokhoz jelenthet akkora időmegtakarítást a használóinak, mint egy nagyobb közútfejlesztési beruházás. Másrészt az autóhasználat csökkenése jelentős költségmegtakarításhoz vezet.
2. Az egészségre gyakorolt hatás
Egészségügyi szakértők szerint már napi fél óra testmozgás is jelentősen javítja az egészségi állapotot – csökkentve a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség, a túlsúly, a csontritkulás, a rák néhány fajtájának és a depresszió kialakulásának valószínűségét. Főleg az idősebbek és a szegények számára lenne fontos, hogy gyalogoljanak vagy kerékpározzanak, mivel nekik kevesebb a lehetőségük a sportolásra. Nemzetközi kutatások támasztják alá, hogy a közlekedési balesetek száma is csökken, ha többen közlekednek gyalog, de ez a javulás elhanyagolható az előbb említett népbetegségek terén elérhető eredményekhez képest.
3. A közlekedés káros hatásainak mérséklődése
Súlyos érv nem motorizált közlekedési módok mellett, hogy becslések szerint a személygépkocsik csúcsforgalomban minden megtett kilométer után mintegy fél dollár (kb. 100 forint) meg nem fizetett költséget terhelnek a társadalomra különböző formákban (balesetek, területfoglalás, infrastrukturális költségek, légszennyezés, zaj stb.).
4. Területhasználat
Nagy arányú gyalogosforgalom mellett a közlekedési infrastruktúra nem emészt fel akkora területet, így lehetőség nyílik hatékonyabb területhasználatra. A tömörebb településszerkezet – azon túl, hogy kedvez az környezetkímélőbb közlekedési módoknak, és így áttételesen a többi említett költségkategóriában is hasznot hoz – önmagában véve is sokféle előnnyel jár. Megtakarításként jelentkezik például maga a kisebb területigény is, de a közművesítés és a közszolgáltatások fajlagos költsége is jóval alacsonyabb. A tapasztalatok szerint a magasabb népsűrűség és a közterületek emberközelibb használata következtében szorosabb szomszédi kapcsolatok és erősebb társadalmi összetartás alakul ki, ami számos lelki (és az ezekkel összefüggő testi) betegséget előzhet meg. A környezettel is kíméletesebb a takarékos területhasználat, mivel így kisebb a leaszfaltozott, vízhatlanul lefedett terület, és így több természetes vagy természetközeli élőhely, zöldterület marad.
5. A települések vonzereje
A kisebb járműforgalom és az alacsonyabb sebességkorlát hozzájárul a települések társadalmi és környezeti minőségének javulásához a zaj- és légszennyezés csökkenésén, a közlekedésbiztonság javulásán, a környezeti, építészeti és kulturális értékek és emlékek eredményesebb megóvásán keresztül. Ezeken túlmenően a kutatások szerint a tömörebb településszerkezethez hasonlóan a járműforgalom alacsonyabb szintje is erősíti a társadalmi összetartást, és még a közbiztonság is javulhat. Ezek az előnyök tükröződnek az ingatlanárakban és az üzleti életben is. (Igaz, az ingatlanárakban szinte kizárólag a tulajdonos által élvezett előnyök jelennek meg.)
6. Gazdasági fejlődés
A jobb gyalogos megközelíthetőség és a kisebb járműforgalomból adódó kellemesebb légkör kedvező hatással lehet a kereskedelmi forgalomra, a vállalkozások versenyképességére, a foglalkoztatás körülményeire – főleg városokban és üdülőhelyeken. A gyalogosbarát közlekedési feltételek kialakítása ezért fontos lépés lehet egy városrész újjáélesztésében is. Másfelől egyes tanulmányok szerint jobban szolgálja a gazdaság fejlődését, ha a jövedelmek kisebb részét költik gépjárművekre, útépítésre és üzemanyagra. Ezek a termékek ugyanis inkább tőke- mint munkaigényesek, és az országok többségében ráadásul túlnyomórészt importból származnak.
7. Egyenlőség
A gyalogosforgalom megfelelő feltételei hozzájárulnak többek között a társadalmi egyenlőség megvalósulásához, tehát ahhoz, hogy a hátrányosabb helyzetű emberek több támogatásban részesüljenek. Ily módon ugyanis a szegényebbek, az idősek és a mozgáskorlátozottak közlekedési lehetőségei kibővülnek, és életminőségük javul.
A közlekedéstervezésben alkalmazott módszerek
Az alább leírt három módszer némileg eltérő lehetőségeket nyújt a gyaloglásban rejlő értékek figyelembevételére.
1. Forgalomarányos forráselosztás
Ez a módszer nemcsak azért hátrányos a gyalogosforgalomra nézve, mert rendszeresen alulértékelik annak mértékét (például figyelmen kívül hagyva a más közlekedési módokat kiegészítő, gyalog megtett útszakaszokat), hanem azért, mert a kívánatos közlekedési struktúra helyett a meglévőhöz igazítja a támogatás mértékét. Ugyanakkor az arányos elosztás logikája szerint például a rekreációs célokra szánt keretből is körülbelül 20%-ot érdemelne a gyalogos közlekedés feltételeinek javítása.
2. Költségelosztás
Eszerint fizessen mindenki annyit, amennyi juttatásban részesül, illetve amennyi költség vele kapcsolatban felmerül. Ily módon elvileg optimális egyéni döntések születnek a közlekedésre vonatkozóan, s a beszedett díjakon keresztül éppen a megfelelő mértékű források képződnek az egyes közlekedési módok támogatására. Gyakorlatilag viszont még az infrastrukturális költségek tekintetében is jelentős keresztfinanszírozás működik az adókon keresztül, nem beszélve az előbbiekben felsorolt különbségek elhanyagolásáról. A költségek következetes érvényesítése esetén az autós közlekedés jelentősen megdrágulna, a nem motorizált közlekedés pedig jóval több támogatást élvezne.
3. Költség-haszon elemzés
Természete szerint ez a megközelítés a legalkalmasabb a közlekedéspolitikai döntések megalapozására, mivel a programokból eredő hasznok és költségek minél szélesebb körű feltárása a célja. Nyilvánvaló azonban, hogy a gyalogos közlekedés hasznainak és mértékének alulértékelésével éppen olyan hibás döntések hozhatók ezzel az eljárással is, mint bármely másikkal.
Szenti Csilla
*Todd Alexander Litman: Economic Value of Walkability. Victoria Transport Policy Institute, http://www.vpti.org
 
Lap tetejére